Fehérbor fehér bogyójú szőlőből készül.
A feldolgozás első lépése a bogyózás, melynek során a szőlőszemeket leválasztják a kocsányról és a zúzás, a szőlőszemek megroppantása, hogy a lé távozni tudjon a bogyóból.
Az így nyert keveréket cefrének nevezzük, amit azonnal vagy egy alacsony hőmérsékleten történő, rövid áztatást követően kíméletesen kipréselnek. Az áztatásra a héjban található illat-, íz-, és színanyagok kioldódása miatt van szükség egyes illatos szőlőfajtáknál, mint pl. az Irsai Olivér vagy a Muscat Ottonel.
A préselés után a kinyert must hűtése és ülepítése követezik. A must hűtése segít megőrizni az elsődleges szőlőaromákat és elkerülhető az erjedés idő előtti beindulása, illetve a nehezebb, szilárd zavarosító elemek egyszerűen lesüllyednek a tartály aljára.
A leülepedett mustaljról lefejtve a must az erjesztő tartályokba kerül, ahol az élesztő gombák a must cukortartalmát alkohollá és szén-dioxiddá alakítják. Az erjedés történhet spontán vagy irányítottan (fajélesztő beadásával), befejeztével a bort tartályokba vagy hordókba fejtik.
A bor készülhet reduktív eljárással, ekkor az érlelés rozsdamentes acéltartályban történik, az oxidáció kizárásával friss, gyümölcsös bor készül. Ebben az esetben az érlelés ideje 3-6 hónap. A másik az oxidatív eljárás, ekkor az érlelés tölgyfahordóban zajlik. A hordó pórusain keresztül beszűrődő levegő hatására a bor oxidálódik, testes, magasabb alkohol tartalmú, kevésbé gyümölcsös borok születnek. A hordós érlelés ideje 1-3 év is lehet.
Az utolsó lépés a palackozás. Megfelelő hőmérséklet és páratartalom mellett az érlelődés folytatódhat a palackban.
