Rosébor kékszőlőből készül.
A feldolgozás első lépése a bogyózás, melynek során a szőlőszemeket leválasztják a kocsányról és a zúzás, a szőlőszemek megroppantása, hogy a lé távozni tudjon a bogyóból.
Az így nyert keveréket cefrének nevezzük, amit alacsony hőmérsékleten rövid ideig héjon áztatnak. Az áztatás során a kékszőlő fajták bogyóinak héjsejtjeiben található színanyagok, aromák és tanninvegyületek a folyadékba kerülnek. Az áztatás ideje 4-48 óra, attól függően, hogy világos színű, könnyed vagy élénk színű, testesebb rosébor készül.
Áztatás után a kíméletes préselés, majd a kinyert must hűtése és ülepítése követezik. A must hűtése segít megőrizni az elsődleges szőlőaromákat és elkerülhető az erjedés idő előtti beindulása, illetve a nehezebb, szilárd zavarosító elemek egyszerűen lesüllyednek a tartály aljára.
A leülepedett mustaljról lefejtve a must az erjesztő tartályokba kerül, ahol az élesztő gombák a must cukortartalmát alkohollá és szén-dioxiddá alakítják. A roséborok friss, gyümölcsös karakterét az alacsonyabb, 15-16 fokon történő erjesztéssel lehet megőrizni. Az erjedés történhet spontán vagy irányítottan (fajélesztő beadásával), befejeztével a bort tartályokba fejtik.
A rosé leginkább reduktív eljárással készül. Az érlelés néhány hónap alatt rozsdamentes acéltartályban történik, az oxidáció kizárásával friss, gyümölcsös bor születik.
Az utolsó lépés a palackozás. Rosébor nem alkalmas a tárolásra, mindig a legfrissebb évjáratot fogyasszuk.
